A modern fizika szerint az anyag egyáltalán nem passzív és élettelen, hanem folyamatos táncban és vibrálásban van. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/
Meditáció – út az energiával teli csöndhöz
Számomra fontos időnként elcsendesedni. Felülni egy „hegytetőre”. Mert ez ad lehetőséget arra, hogy láthassam életem útjait. Innen, e csendes magaslatról máshogy látom. És ebből a tapasztalatból erőt meríthetek, amikor a völgyben botorkálok, kétségek között.
Amikor meditálok, az egy különös kettősség: mély koncentráció, miközben a lehető leglazább a testem. Észlelem, ha van bennem feszültség, és légzésemmel segítem, hogy kisimulhasson. Ez a csöndes és éber figyelem segít rátalálnom egy benső térre, mely tele van energiával, azaz lehetőséggel, melyből bármi megszülethet.
A meditáció nem pusztán kiüresedés – a béke az béke, nem csupán a háború hiánya; a csend nem egyszerűen a szavak hiánya; és a nyugalom sem energiahiány. /Szvámi Véda Bháratí/
A meditáció épp annyira fontos csak az élethez, mint a víz
A meditáció feltölt és kisimít. Képessé tesz arra, hogy helyesen dönthessek. Így olyan tényezőket is figyelembe tudok venni, melyre racionális eszközökkel nem lennék képes, nem látnám át. Mondok egy példát: beteg a gyermekem. Az egyik orvos ezt javasolja. A másik amazt. Gondos szülőként utána googlizom. És minél több infót gyűjtök be, annál kétségbe ejtőbb lesz a zavar bennem. Újabb és újabb pro és kontra érvek. Elbizonytalanítanak. Mi hozza hát a tisztánlátást? Hát, bizony, nem ez. Nem az internet, és nem is a gondolkozás.
A meditációban azonban elcsendesedhetek. Majd ezt követően elképzelve, hogy így vagy úgy döntök, figyelek a testemre, a felbukkanó érzésekre és gondolatokra. Így a helyes döntés tapasztalatom szerint többnyire egyértelműen megmutatkozik. Ha túl nagy a benső zaj, ez nem lehetséges. Az így meghozott döntés sokkal szélesebb megismerésre támaszkodik, mintha csupán a belapátolt ellentmondásos infókra, valamint az eszemre, azaz a probléma megoldó (és egyben probléma teremtő) készségemre hagyatkoznék.
Nem véletlen, hogy ma már cégvezetőknek is az alapvető készségek közt oktatják, sőt, vannak már olyan sikeres cégek az USA-ban és nyugat-Európában, ahol a cégek több 100 alkalmazottja meditál – munkaidőben és nem a munka rovására, hiszen bebizonyosodott, hogy a munkatársak hatékonyságát is erősen javítja. A meditáció élni segít; hatása legtöbbször nem közvetlenül a meditációt követően, hanem a meditációk közti időben, a mindennapi élethelyzetekben mutatkozik meg.
Én minden nap meditálok; és azt tapasztalom, hogy az élet hullámzását egyre könnyedebben, derűsebben fogadom; egyre kevesebb dolog zökkent ki. És ha valami nagyon kizökkent mégis, hamar rátalálok, mi az, amit üzen nekem. A meditáció és a jóga hatására az életem egy segítő-támogató szintérré alakult! A meditáció eszközének használatát éppúgy meg kell tanulni, mint ahogy annak idején olvasni vagy számolni megtanultál. Hány évig is jártál iskolába, edzve a racionális probléma megoldó képességed? Úgy gondolom, hogy a meditáció általi elcsendesedés legalább ilyen fontos képesség, és érdemes megtanulni és kitartó gyakorlással elmélyíteni.
A fohász – mikor hatékony és mikor nem?
Mi a különbség meditáció és egy fohász (vagy egy ima) között?
Mindenekelőtt hadd mutassak rá egy fontos dologra: sem a meditáció, sem pedig a fohász lényegében nem kötődik egyetlen valláshoz sem. Ezek vallásmentes eszközök. A világ nagy vallási irányzatai csupán felismerték ennek fontosságát és értékét, hiszen abban is segítenek, hogy az Univerzum teljességéhez, avagy Istenhez kapcsolódhassunk.
Míg a meditáció az a folyamat, amikor csöndben figyelek befelé, a fohász során aktívan kiárasztom gondolatom a Teljességbe. Mintha követ dobnék egy tó felszínére, és a csöndes tófelszínen a gyűrűk szétszaladnak. A világegyetem csendes víztükrén szétfutó gondolat hullám képes átformálni, új pályára állítani az életünket, vagy azon emberek életét, akiért a fohász (vagy az ima) szól. Van úgy, hogy fontos kérnünk. Mert teremtő erőt kaptunk. És mert van úgy, hogy máshogy bizony nem tehetünk semmit.
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. /Máté Evangéliuma 7, 7-8/
Szabad akarat, vagy spirituális erőszak?
Van itt egy igen fontos kérdés: ha a teremtő gondolatommal képes vagyok átformálni a világot, és erősen hathatok a másik életére, vajon mi őrzi meg a másik emberi lény szabad akaratát? Mi különbözteti meg ezt a „jó szándékkal” elkövetett spirituális erőszaktól?
A megnövekedett tudatosság képessé tesz arra, hogy rálássak olyan megoldási utakra, melyet a másik ember, akit épp összeránt a stressz, mélyre húz a fájdalom, a düh vagy elkeseredettség, olykor képtelen megtalálni. Ha én azonosulok az ő tudatossági szintjével, ha lemegyek vele a völgybe, elveszítem a perspektívát, és így nem tudok segíteni, legfeljebb „jó tanácsokkal” fél-vakon rángatni, taszigálni őt az általam ígéretesnek gondolt irányba. Észrevetted már, hányan akarják megmondani neked a tutit, amikor elmeséled a gondjaid? És vajon hányan figyelnek rád csöndesen?
Van egy teszt, íme: Vajon hogy érzek akkor, amikor a másik visszautasítja a kért vagy kéretlen útmutatásom? Ha elkeseredést, dühöt, frusztrációt élek át, várhatóan erőszakkal akartam őt a „jó irányba” terelni. Ha a benső békém megmarad és könnyed-derűsen tudom fogadni, ha ő mást választ, az pontosan jelzi számomra, hogy sikerült szeretettel és elfogadással felé fordulnom.
A kvantumfizika és a szeretet
Minél közelebbről nézzük, az anyag annál nyugtalanabbnak látszik… A rezgő atomok belsejében az elektronokat az atommagokhoz kötő elektromágneses erők megpróbálják a lehető legközelebb vonni, mire az elektronok rendkívül gyors körforgással válaszolnak. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/
A meditáció tapasztalata ugyanezt a kvantum-törvényt tárja fel: minél nyugtalanabb vagyok, minél nagyobb az elmém rezgés száma, annál inkább beszűkül a tudatom, és ezzel együtt az érzékelésem az énre, és arra a testre korlátozódik, akit ilyenkor az énnel azonosítok. Ebben az állapotban, magányos „részecskeként”, csak úgy tudok hatni egy másik „részecskére”, ha konfrontálódom, ütközöm vele. Mindez pedig hatalmas stresszel jár. A stressz a behatárolt én szintjén megjelenő tulajdonság, egy olyan tapasztalat, mely egy beszűkült tudatossági szinthez kötődik.
A kvantumfizikában a tudatos megfigyelő választ, és ezzel meghatározza, milyennek tapasztalja majd a részecskék állapotát, meghatározza, milyennek tapasztalja meg a valóságot. Ha lecsendesedem, ha elmém vibrációja elenyészik, a tudatosságom kiterjed, és ez a kiterjedt tudatosság átfogja azt, amit korábban énként határoztam meg, és azt is, aki Te vagy. Ez a tudatosság rálát arra, hogy az én gondolataim és a Te gondolataid ugyanannak a mezőnek a részei. Egyetlen elme, egyetlen tudatos létező van csupán – tanítják a jógik.
Ebben az állapotban felidézett teremtő gondolat, azaz a fohász, fénybe vonja a táj egy részét. Rezgései a legmélyebb, fizikai síkra is legyűrűznek, és átformálják a tapasztalt valóságot. Az így átélt szeretet-tudatosságban nem kényszerítek rá semmit a másikra, csupán fénybe tartom közös világunk egy szeletét. Én magam ott ülök a „hegytetőn”, és benső csöndességgel látom mindazt, amire neki szüksége van. Fohászommal a figyelmem az utakra irányítom, amit látok, és a másikra irányítom, akit látok. És „csak” vagyok, vagyunk.
Ez a csendes látás teremti meg a csodát: lehetővé teszi a másik embernek, hogy ő is rátalálhasson arra az útra, ami eddig rejtve volt előle. Az utat ő keresi meg, ő látja meg, ő választja szabadon. És ha változást akar, neki kell rajta elindulnia.
Apály és dagály
közt a tenger mindig áll
egy pillanatig.
/Csörgő Zoltán, Haikuk/